A költözéssel kapcsolatos postomban már említést tettem arról, hogy éppen a szállítás előtti napon ikrázott le az egyik Burundi nőstényem. Nem akartam a költözés következtében történő stresszen kívül viszontagságoknak kitenni, így a tenyésztés rovatban szereplő módszeremtől eltérően az ikrákat nem vettem el a 15 centis nősténytől.
Már több mint három hét telt el az ikrázást követően, így mielőtt a kis halacskák elúszhatnának és esetlegesen a többi hal áldozatává válnának, a tegnapi nap folyamán kiráztam a nőstény szájából a kis ivadékokat. Örömmel tapasztaltam, hogy nőstényem 9 darab kis Burundit nevelt 22 napon keresztül a szájában, úgy hogy közben semmilyen táplálékot nem fogyasztott. Szerencsére ezt a csapat többi tagja nem vette észre, így nem támadták és nem is közösítették ki.
Az ilyen viszontagságos körülmények között egészségesen megtartott ikrák magas száma, számomra továbbra is bizonyítja, hogy a Frontosa faj igen erős ivadék gondozási képességgel rendelkezik és ez még akváriumi körülmények között is jellemző.
Álljon itt most két kép az elvétel utáni pillanatról és már a “Bölcsödében” való szabadon engedésről.